Az MCAS "spektrum" kérdése

Mielőtt elkezdeném a mai témát, szeretném megemlíteni, hogy elképesztőnek tartom, hogy a legelső posztomat már 1200-an megtekintették. Hihetetlen számomra, hogy mennyire sok emberhez eljutott a történetem és ezzel együtt az MCAS létezése is. Ráadásul az elmúlt napokban sok olyan üzenetet is kaptam, amiben tapasztalatmegosztással vagy pedig tanácskéréssel fordultak hozzám a saját személyes tapasztalataimra való érdeklődéssel.
Ugyanakkor ez mégjobban rávilágított arra, hogy bizonyos témákról érdemes lenne beszélgetnünk, magyar nyelven is. Az egyik az nem más, mint a táplálkozás, a másik pedig az MCAS "spektrum", vagyis azok a betegségek, amiket az utóbbi időben együtt is elkezdtek vizsgálni a mast cell aktivációval, valamint, amilyen diagnózisok még azelőtt születhetnek, mielőtt elérkezünk az MCAS-hez. Úgy döntöttem, ebben a cikkben a spektrum részéről szeretnék első körben írni, mielőtt a táplálkozásra kitérnék.

ADHD. Autizmus. OCD. Béláteresztés. Mikrobiom. Endometriózis. Allergiák. Arcüreggyulladás. Fibromialgia.

Mégis hogyan kerülnek ezek a szavak ide, amikor MCAS-ről beszélgetünk?
Nemrégiben szembejött velem egy videó, amiben arról beszéltek, hogy az embereknek mégis mennyi különböző "diagnózison" kell átesniük, mielőtt rájönnének az orvosok, hogy itt egy MCAS-ről van szó — és mivel tudjuk az előző posztom alapján, hogy voltaképpen csak egy percet foglalkoznak vele az orvosin, ez nem is meglepő.

Leggyakrabban ezek közé az IBS (irritábilis bél szindróma), Reflux betegségek ( mint az epés reflux, savas reflux, vagy megemlíthetjük a silent refluxot is ), Asthma, pánikbetegség, krónikus fáradtság szindróma — igen, ez konkrétan létező dolog — illetve ide lehet sorolni még a Fibromialgia diagnosztizálását, a POTS-t, az Ehlers Danlos szindrómát, sz ételallergiákat, a hisztamin intoleranciát, valamint a idiopátiás anafilaxiát is. De még az sem kizárt, hogy valakire egy Crohn jelzőt fognak ráhúzni.

De miért is van ez?

Mert az MCAS egy spektrum, mint ahogyan azt a cikk címében is láthatjátok. Ez azt jelenti, hogy a skálán több szint helyezkedik el és ezek persze nem egyformák. Az MCAS egy több szervet érintő betegség, a tünetek különbözőek, nem egyformák minden beteg számára, de persze előfordul, hogy lesznek azonos tünetek. Ez teljesen egy egyénre szabott dolog, mivel a hízósejtek, mint azt már a legelső blogbejegyzésemben is megemlítettem, az immunrendszer részei, és szinte az egész szervezetben megtalálhatók, de különösen nagy számban ott, ahol a szervezet a külvilággal érintkezik, mint bőr és mivel a bőr mélyebb rétegeiben találhatók, viszketést, csalánkiütést, bőrpírt, duzzanatot okozhatnak.

Megtalálhatóak a légutakban, bizony az orrnyálkahártyában, a tüdőben is, valamint az emésztőrendszerünkben is ott lapulnak, a nyelőcsőben, gyomorban, a vékony és a vastagbélben szintúgy. De ha ez nem lenne elég, a sejtecskék az erek és az idegek körül is ott vannak, valamint a nemi szerveknél, a kötőszöveteknél, de még a csontvelőnél és a húgyhólyagnál is! Sőt, nem is gondolnánk, de az agyi erek körül is ott vannak. Normális körülmények között a hízósejtek fontos védelmi szerepet töltenek be: fertőzések ellen küzdenek, segítik a sebgyógyulást és részt vesznek az immunválaszban. MCAS esetén azonban ezek a sejtek túl könnyen vagy túl gyakran aktiválódnak, és olyan anyagokat szabadítanak fel (például hisztamint, triptázt, leukotriéneket), amelyek a tüneteket okozzák. Mivel a hízósejtek a test számos pontján jelen vannak, az MCAS tünetei is nagyon sokfélék lehetnek, akár egyszerre több szervrendszert érintve.

Mivel nekem nyálkahártyagyulladásom van, — oversharing, avagy előre is elnézést a túl személyes és részletes megosztásokért, de hát pont emiatt hoztam létre ezt a blogot — én folyamatosan slejm, sűrű nyák szerűséget köhögök le az arcüregemből vagy épp köhögök fel a nyelőcsövemből. Irritálja ez a torkomat? Természetesen. Jót tesz ez a masztocicuskáimnak? Természetesen nem. De ez egy ördögi kör. Hiszen valami aktívan tartja őket, készenlétben, kopogtatásra, hogy érezzem, valami még nincs rendben és helyre kell tennem. Hiszen valahol valamilyen gyulladás zajlik a szervezetemben.

Most, hogy újra megbeszéltük, hogy hol is lappanganak a hízósejtek, folytassuk is a témánkat.

Megkaptam a napokban azt a kérdést, hogy miért van gyulladás a szervezetünkben, ha a CRP normális? Hiszen a C-reaktív protein szintje akkor emelkedik meg a vérben, ha a szervezetben valahol gyulladás zajlik. A C-reaktív protein egy olyan fehérje, ami a májban termelődik és innen kerül a keringésbe, így mérhető a CRP érték vérvizsgálattal. A máj akkor kezd C-reaktív protein termelésébe, ha a szervezet valahol gyulladást érzékel, vagyis nem a CRP okozza a betegséget, hanem jelzi a rendellenességet. Ez lehet fertőzés, autoimmun probléma, stb. Azonban az alacsony CRP-szint nem mindig jelenti azt, hogy nincs gyulladás a szervezetben. A CRP-szint nem feltétlenül emelkedik meg olyan embereknél, akiknek Rheumatoid Arthritis vagy Systemic Lupus Erythematosus-a van. Ennek oka jelenleg nem teljesen ismert. Mivel az MCAS prosztaglandinok, leukotriének, hisztamin és egyéb jelzőmolekulák seregeit képes felszabadítani és felébreszteni, nem feltétlenül a CRP lesz az, ami nekünk problémát fog okozni. Hiába ez az egyik alap, amit az emberek megtanulnak, miközben az életük során többször várják a laboreredményeiket, ha betegnek érzik magukat.

Mi okozhatja az MCAS-t?

A jelenlegi tudományos álláspont szerint az MCAS sok esetben nem önmagában létezik, hanem valami folyamatos immunológiai, gyulladásos vagy idegrendszeri inger tartja fenn a hízósejtek fokozott aktivitását. Erről a legjobban dokumentált események a krónikus gyulladások és fertőzések. Gyakoriak a fogászati gócok, mint a gyökérkezelt fogak körüli krónikus fájdalom, szuvasodás, gyulladás, a krónikus arcüreggyulladás — ami irritálja a nyálkahártyát, és mivel tudjuk, hogy a masztocicáink a nyálkahártyában nyávognak, ezen érdemes elgondolkodnunk — bélgyulladás, krónikus mandulagyulladás, vírusfertőzés, autoimmun betegség, egyes esetekben krónikus gombás kolonizáció, ritkábban más posztvirális állapotok, LONG COVID, paraziták, valamint egyéb, tartós tartós mikrobiális terhelések.

Most itt kiemelném azt is, hogy egy diszbiozis, vagyis felszívódási zavar, bizony képes MCAS-t okozni. Ha átereszt a bél, rossz az emésztés, vagy egy SIBO húzódik meg a háttérben, ami megintcsak a Small Intestinal Bacterial Overgrowth, szintén képes felborulni a bélflóránk, ami aktívan tarthatja a hízósejteket. Visszatérve a krónikus arcüreggyulladásra, ez már önmagában is képes állandó orrdugulást, posztnazális csorgást, nyomásérzést az arcban, vagy fejfájást okozni.

A mast cellek közvetlen kapcsolatban állnak az idegrendszerrel és az idegvégződésekből felszabaduló neuropeptidek és neurotransmitterek bizony megintcsak képesek hízósejt aktivációt okozni. Emiatt van az, hogy a stressz, trauma, alváshiány és az idegrendszeri zavarok befolyásolják ezt az állapotot. Na meg ott vannak akkor még a hormonális tényezők! Sok MCAS-es beteg, sajnos főleg nők, beszámolnak arról, hogy ovulációnál, menstruáció előtt, vagy terhesség után jelentkezik náluk a hízósejt aktiváció. Ez az ösztrogénhez köthető a legtöbb esetben.

Na és akkor jönnek a vegyi anyagok, környezeti toxinok, a penész a lakásban és még hasonló finomságok. Bizonyos vegyi expozíciók és irritánsok kiválthatnak vagy fokozhatnak mast-sejt aktivációt, sőt, ha valaki a műanyagra, fémre, ragasztóra, fogászati anyagokra allergiás, megint csak a hízósejt aktivációnál járhatunk egyes esetleírások alapján.

Ami pedig az említett Fibromyalgiát illeti, ott érdemes tudni azt első körben, hogy persze, mit is jelent ez a betegség. Lényegében erre is rá tudnám húzni a szenzoros érzékenység jelzőt, de ez sokkal összetettebb dolog. A lényeg a krónikus fájdalmon van. Képzelj el egy állandó, tompa fájdalmat, ami jelen van a szervezetedbe és az őrületbe kerget a jelenlétével. Kognitív zavarokkal küzdesz, vagyis nehezen tudsz figyelni, összpontosítani, ráadásul az alvásod nem pihentető. Fáj a fejed, szorongsz, emésztési zavarokkal küzdesz, a kezeid és a lábaid olyan hidegek, mintha Finnországban mártóztál volna meg valamelyik tavacskában és utána még jól megtapostad volna a havat. Ez a Fibromyalgiá. Egyes kutatások szerint ennek is kiemelkedő kapcsolata van az MCAS-sel. A hízósejtek által kiválasztott anyagok ( hisztamin, triptáz, leukotriének, citokinek, prosztaglanidok stb - vagy nevezzük HLCTP-nek a későbbiekben?) —érzékenyíthetik az idegrendszert, ami fokozott fájdalomérzethez vezethet! Egy eleve fibromialgiás embernél ez pedig az eleve ott lévő fájdalmat még inkább felerősíti. És így érünk el a szenzoros érzékenységek témaköréhez.

MCAS kapcsolata az ADHD-val

A masztocicuskák multimodális szenzorok. Aktiválódnak fertőzés, stressz, allergia, szöveti sérülés, valamint neuropeptidek hatására és felszabadítanak sok-sok mindent a szervezetünkben, lásd hisztamin, leukotriének és társaik.

Az ADHD egy szenzoros érzékenység. Ez csupán nagyon leegyszerűsítve annyit tesz, hogy az agy nehezebben dolgozza fel a külső ingereket, amik az érzékszerveinken keresztül érintenek minket. Ide kapcsolódik a látás, hallás, szaglás és a tapintás is. Ennek főleg kétféle fajtája ismert. Az egyik a túlérzékenység, a másik az "alulérzékenység", ha létezik ilyen kifejezés. Nos az utóbbinál az a lényeg, hogy az illető konkrétan ki van éhezve az inegrekre. Kell valami, ami stimmulálja őt! Ide kapcsolódik az izgágaság, a mozgásigény, kicsi korban akár valaminek a rágcsálása, mert az agynak intenzív visszacsatolásra van szüksége. A túlérzékenységet pedig nem kell szerintem különösképpen kifejtenem. Az óraketyegés, a ruhák cimkéi, a túl nagy zaj, a túl erős fény szenzoros túlterheléshez, túlstimmuláltsághoz tud vezetni. Ráadásul az ADHD nem csak azt jelenti, hogy akkor most el kell képzelnünk egy kisgyereket, aki figyeleméhes és nem képes a popsiján megülni, és felemelt kézjelzés nélkül bekiabálja a válaszokat a tanórán — sőt, ez sokszor a félreismerése ennek a spektrumnak. Spektrum, igen ezzel a kifejezéssel élek, mert nem minden ADHDs egyforma. Nem mindenkinek ugyan azok az ingerek a triggerek, épp úgy, ha valaki allergiás vagy intoleráns, nem mindenkinek ugyan azok az ételek okozzák a problémákat. Ez pedig igaz az Autizmus spektrumon is. Sőt létezik egy úgynevezett AUDHD is, ami pedig aztán egy nehezebb paradoxon és bizonyos jelzések meglehetősen összetettek vagy ellentmondásosak.
Aztán, a mai modern felgyorsult világban, ahol az emberek tömege besűrűsödik az utcán, a busz tömve lesz, a plázák tele vannak mesterséges fénnyel, minden boltban más zene szól, nem tudod akkor most, hogy jobbról vagy balról sétálnak-e feléd: és egyszerűen azt érzed, hogy összenyom a világ, be akarod fogni a füled, kiszaladni a boltból, mielőtt még egy újabb hirdetőtáblába botlanál. A zajok egyre élénkebbek a fejedben, hallod a pusmogást, a zenét, valamint a saját gondolataidat és a 21.század zaj és fényszenneyzésének áldozatául esel a spektrumodon. Ez. Ez az amiről beszélek.

De miért beszélek róla az MCAS-os blogomban?

Vannak olyan elképzelések, melyek szerint az ADHD egy része nem csak neurodevelopmentális, hanem neuroimmun és neuroinflammatorikus probléma is lehet. A neurodivergencia ezen részeibe kapcsolódik még az Autizmus-Asperger spektrum zavar (ASD), valamint az OCD is. De ha nagyon bele akarjuk magunkat ásni, van aki az olyan helyzeteket is ide sorolná, mint a diszgráfia, diszkalkulia és ennek a társai. Ezekben fontos szerepet játszik az immunrendszer, az idegrendszer, a szimpatikus és paraszimpatikus részét beleértve, valamint a vér-agy gát és a legújabb kutatások szerint különösen fontos az agy-bél tengely vizsgálata is a témában.

Emiatt jutottunk el oda, hogy bizonyos kutatások ténylegesen azt vizsgálják, hogy az olyan esetek, mint az ADHD, köthetőek a hízósejt aktivációhoz. Ha a dopamin rendszer érzékeny, a "rendszer" instabilabbá válik és fel tudnak erősödni az olyan tünetek, mint az impulzivitás, a motiváció csökkenés, valamint a figyelemben való romlás. A hisztamin ráadásul a pulzusszabályozásban és az éberségben nagyon fontos, de az autonóm idegrendszerben, hogyha a hisztamin felszabadul, akkor ez fáradékonyságot, agyi ködöt, vagy hiperaktívabb stresszt képes eredményezni. Kiemelem, hogy nem bizonyított, hogy az ADHD-t a hízósejtek okozzák, de befolyásolhatják ezt a helyzetet.

Azt pedig gondolom, hogy nem kell már említenem, hogy az agy-béltengely mennyire fontos az MCAS-nél. Ugyanis, ha felszabadulnak a mediátorok, akkor a véráramon keresztül a nyirokrendszerbe is képesek eljutni, valamint elérünk oda, hogy a neurológiai rendszerünk is befolyásolásra kerül. Tehát, ha mondjuk áteresztő bél szindrómában szenved valaki, megeszik valamit, ami brutál hisztaminos, ne csodálkozzon, hogy nincs jól. Vagy akkor, ha a bélflórájában nyüzsögnek a hisztamin termelő bacik. Ráadásul az overprocessed vagyis túlságosan is feldolgozott élelmiszerek hatására, valamicske béláteresztése szinte mindenkinek van, innentől kezdve pedig minden más egyéni toleranciáról, enzimekről, bélflóráról és a többiről szólnak, de ezért vannak dietetikusok és táplálkozástanácsadók, hogy ebben segítsenek, már az első kellemetlenebb tüneteknél, mint akár a puffadás.

Endometriózis és az MCAS kapcsolata

Kezdjük azzal, hogy mi az az endometriózis. A betegség lényege, hogy az endometrium szövete, amely általában csak a méh belsejét béleli, más szervekben is megtelepszik (például a petefészkekben vagy a kismedencei szövetekben), ennek következtében pedig a menstruációs ciklus során ez a szövet is reagál a hormonokra: megvastagszik, de nem tud kiürülni a szervezetből, ezért gyulladást és fájdalmat okoz. A menstruáció előtt és alatt jelentkező erős hasi fájdalom például az endometriózis tüneteinek egyike lehet. Ebben az esetben a méhnyálkahártyához hasonló jóindulatú sejtek telepednek meg a hasüregben, amelyekből gyakran ciszták képződnek, a szövetek és a szervek pedig össze is tapadhatnak.
Ráadásul kimondott, hogy úgy viselkedik, mint a rák. Nem daganatos betegség ettől függetlenül. Amikor angolul olvastam utána, úgy fogalmaztak: it mimics cancer. Röviden elmagyarázva, az endometriózisos elváltozásoknak saját vérellátásra van szükségük, ezért olyan növekedési faktorokat termelnek, amelyek új erek képződését serkentik. Ez nagyon hasonló ahhoz, ami a daganatoknál is történik: a szövet „saját ellátórendszert épít”, hogy fenn tudjon maradni és növekedni. Ehhez kapcsolódik a idegi benövés és idegi érzékenyítés jelensége is. Az endometriózis képes idegrostok növekedését serkenteni, ami nemcsak a fájdalom fokozódásához vezet, hanem ahhoz is, hogy a szövet egyre „érzékenyebb idegi hálózatba ágyazódik”. A betegség egyik legfontosabb közös vonása a daganatokkal az immunrendszer áthangolása és a krónikus gyulladás fenntartása. Az immunrendszer nem képes hatékonyan eltávolítani az oda nem illő szövetet. Ehelyett egy tartós, alacsony szintű gyulladásos állapot alakul ki, amelyben különböző immunsejtek – például az általunk már emlegetett masztociták – inkább fenntartják, mint megszüntetik a folyamatot.

Itt ki kell mondanom azt is, hogy a mast cellek által kibocsátott anyagok több szinten fokozzák a fájdalmat, mivel egyrészt közvetlenül érzékenyítik a fájdalomérző idegvégződéseket, másrészt elősegítik az idegrostok növekedését és az idegi válasz túlérzékennyé válását. A folyamat egy önfenntartó – avagy ördögi körként is értelmezhető, mert az ösztrogén fokozza a gyulladást és a masztocicuskák nyávogását, akarom mondani, aktivitását, ráadásul erősítik az idegi érzékenységet, ez az idegi aktivitás pedig visszahat a gyulladásos és hormonális környezetre. Így alakul ki egy komplex neuroimmun-hormonális rendszer, amely fenntartja a betegséget és annak tüneteit.

Tehát most már azt is tudjuk, hogy az endometriózis egy összetett, krónikus gyulladásos nőgyógyászati betegség, de a legújabb kutatási irányok azonban egyre inkább azt mutatják, hogy a betegség nem pusztán „szöveti elhelyezkedési probléma”, sőt nem is ez lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés, hanem egy komplex neuroimmun folyamat, amelyben az idegrendszer, az immunrendszer és a hormonális rendszer szorosan összefonódik.

Ide kapcsolódik még az adenomózis is. Az adenomiózis gyakorlatilag az endometriózis egy speciális formája, mikor a méh nyálkahártyája belenő a méhbe. És itt már tudjuk: hol laknak a drága masztocicusok? A nyálkahártyában is. Több olyan cikket is olvastam az elmúlt időszakban, ami arról beszélt, ha valakinél már kialakul egy MCAS, vagyis a hízósejtjei túlságosan aktívak kezdenek lenni, akkor mint úgynevezett MCAS szövődmény, vagyis valami ami az MCAS MIATT alakul ki, akkor bizony képes kialakítani egy adenomózist.

Aki olvasta az első cikkemet, az tudja, hogy engem is diagnosztizáltak ezzel. 2025. június 6.-án kezdődtek a tüneteim és előtte áprilisban látott nőgyógyász. Gyakran jártam magam is nőgyógyásznál, mivel gyerekkoromban, avagy tíz évvel ezelőtt tojás allergia kialakulása után gyakorta előfordultak ciszták a petefészkeimben, amik ájuláshoz, rosszulléthez, valamint „kamu terhességi tünetekhez” vezettek. Itt el is mesélném azt, hogy tinilány voltam, ráadásul párkapcsolatom sem volt akkoriban, sőt előtte sem, mégis azt mondták rám a sürgősségin, hogy biztos terhes vagyok és a nőgyógyászaton nem is adtak hitelt a szavamnak, miszerint ez lehetetlen. Amikor kiderült, hogy rengeteg cisztám van, bocsánatot sem kértek az ujjal mutogatás miatt.

Lényeg, ami lényeg: emiatt többször is ellenőriztem a cisztácskákat. Volt, hogy éreztem, amikor jöttek-mentek és ez nagy fájdalommal járt, de akkor áprilisban semmit se találtak. Minden a legnagyobb rendben volt. És ez miért fontos? Mert idén áprilisban kaptam meg az ademonózis diagnózist, valamint azt, hogy rengeteg ciszta van a petefészkeimben.

Itt személyes történetként hozzátenném, amikor tíz éve tojás allergiás lettem, lefogytam 34 kilóra. És most is ez volt a legalacsonyabb súlyt, amit megütöttem az idei MCAS kalandomnál. Természetesen, amikor valaki ennyire lefogy és még nő is, a cisztásodásnak megvan az esélye. Ugyanis az éhezés már önmagában felborítja a hormonháztartásunkat és az egész rendszert is. Ráadásul a cukor is képes így lezuhanni, ami pedig inzulinrezisztencia problémájaként is képes visszaütni. Nálam nagy szerencsére ez a helyzet stabilizálódni kezdett, amióta próbálom visszavezetni az ételeket a mindennapjaimba és visszahíztam 37.8 kilóra ( mai napon frissen, ropogósan mérve.)

Ismételten szeretném emiatt kiemelni: NEM éheztetem magam. Nincs bulémiám, sem anorexiám. Éhes vagyok, enni szeretnék, de limitált azon ételek száma, amitől nem vagyok rosszul. Nem, nálam nem hasi puffadás, görcsök, hasmenés, hányás és társai vannak. A torkom szorul össze vagy pedig a nyelvemben jelentkezik nagyon erős fájdalom. Tehát nem szívesen kísérletezgetek ezzel azzal, főleg hogy igyekszem stabilizálni magam.

Nem, nem érdekel, hogy a nénikéd keresztanyjának a hörcsögének a kuzinjának ugyan ez a betegsége és már gond nélkül bármit meg tud enni, vagy csak egyek nyers zöldséget, mert fontosak a rostok, vagy csak ne egyek húst, mert a halott állatnak rossz a rezgése, vagy pont, hogy egyek húst, sőt halat, vagy mondjuk májat mert abban van folsav és az segít a gyulladásos markerek csökkentésében. Az ilyen tanácsoknál pontosan azt látom, hogy egyáltalán nem értik mi a probléma, okoskodnak és foglalmuk sincs, min megyek keresztül és ismét kezdetét venné a „ jaj te hipochonder vagy, biztos nem lenne bajod egy kis paradicsomtól.” Köszönöm szépen, ebből elég kijutott nekem: ha azt mondom, hogy csak tíz féle ételt tudok megenni, mármint tíz alapanyagot, akkor az tíz és nem húsz. Emiatt szeretnék a következő cikkemben erről, mármint az étkezésről sokkal hosszabban írni.

Források megjelölése a tájékozódás fontosságáért:

https://edgefoundation.org/adhd-and-mast-cell-activation-syndrome-when-the-bodys-defense-system-goes-into-overdrive/

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC7388140/

https://www.mastattack.org/2014/10/mcas-effects-on-eyes-ears-nose-and-mouth/

https://drmarek.com.au/mcas/

https://www.droracle.ai/articles/809243/what-is-the-best-approach-to-managing-recurring-sinus

https://londonchestspecialist.co.uk/2023/07/09/the-impact-of-mast-cell-activation-syndrome-on-respiratory-symptoms/

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32407593/

https://www.faimhealth.com/blog/7-root-causes-of-mast-cell-activation-syndrome

https://link.springer.com/article/10.1186/s12974-020-02029-3

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12509920/

https://endometriosis.net/living/mast-cell-activation-disorder